"A türelem rózsát terem."
Mondják a nagy okosok, akik mindig mindent a legjobban tudnak. Igen ám, de mennyi türelem, és mennyi rózsát? És honnan fogjuk tudni, hogy megkaptuk-e már azt a rózsát, amire mi oly türelmesen vártunk? És amíg várunk, amíg nagyon türelmesek vagyunk, addig viseljünk el minden olyan dolgot, ami történik velünk? Na nem. Én ezt nem fogom játszani.
Nálam a türelem nem terem rózsát. Nem terem semmit. A rózsát én teremtem, a türelem meg kezdjen magával azt, amit akar. Én már meguntam várni, meguntam türelmesnek lenni. Sok éven keresztül az voltam, itt az ideje, hogy most tegyek is valamit ellene. Eddig nem termett semmilyen rózsa, semmilyen jó dolog. Most majd fog, most majd eljutok oda, amikor tudom, hogy nem türelmesnek kell lennem, hanem elszántnak. Bármennyire is gondoltam azt elég sok ideig, hogy egyszer csak majd minden az ölembe fog pottyanni, rájöttem, hogy nem, nem fog semmise csak úgy engem megtalálni, ha én nem teszek érte. Eddig azt gondoltam, hogy „De hát én nem tettem senkinek se semmi rosszat, akkor én miért kapok mindig pofonokat az élettől?!” azért babám, mert lehet, hogy nem tettél semmi rosszat, de azért se tettél semmit, hogy Neked jobb legyen. Na majd most. Majd most megmutatom, hogy igenis én is megérdemlek olyan dolgokat, amiket csak a legjobbak kapnak meg. Lehet, ehhez nagy döntéseket kell majd meghoznom, lehet, hogy nehezek lesznek ezek a döntések, lehet, hogy meg is bántok majd valakit. Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy ezentúl csak én vagyok, csak én. Senki más. Az én boldogságom a legfontosabb, és eszerint fogok mindent csinálni. Akinek ez nem tetszik? Az így járt, maradjon otthon a kis szobácskájában, nem kell Nekünk beszélgetnünk, nem kell Nekünk semmit sem csinálnunk. Akik fontosak, ők úgyis meg fognak érteni, és ha szerencsém van még talán támogatni is fognak.
Úgyhogy ezentúl én nem ismerem azt a szót, hogy türelem, nem ismerem azt a szót, hogy várakozni. Nem. Ezentúl ha akarok valamit, nem leszek türelmes, nem fogok arra várni, hogy majd valaki megcsinálja helyettem. Megcsinálom én, ha bele is szakadok, de megcsinálom. Megcsinálom, mert Nekem ez később sokat fog jelenteni. Lehet néha én is megtörök, lehet néha nem úgy fognak összejönni a dolgok, ahogy azt én szeretném, de nem fog érdekelni. Nem fog érdekelni, még pedig azért nem, mert tudni fogom, hogy én mindent megtettem. És ha ennek tudatában vagyok, akkor semmisem állhat az utamba. És nem is fog.
Nem tartom magam egy átlagos, egyszerű lánynak. Én egy különleges lány vagyok, de nem úgy, mint ahogy azt mások gondolják. Ez nem beképzeltség, nem egoizmus, ez önismeret. Elég sok olyan szituáció volt már, és elég sok olyan pillanat, amikor tudtam, éreztem, hogy én nem olyan vagyok, mint a többi. Sokan hiszik ezt magukról, sokan bizonygatják, hogy én márpedig nem vagyok olyan, mint a többi lány. Igen, lehet nem vagy olyan, lehet, hogy sokkal rosszabb vagy. Én még nem tudom, hogy a sokkal rosszabb, vagy a sokkal jobb kategóriába tartozom, azt viszont bizton merem állítani, hogy olyan lány, mint én, kevés él a világon. És lehet, valahol a világ másik oldalán van egy lány, aki most, ebben a pillanatban ugyanezt gondolja, mint én. Akkor én ennek a lánynak tiszta szívemből azt kívánom, hogy sikerüljön Neki minden, minden, amit eltervezett, minden, amit véghez szeretne vinni, és legyen boldog, igazán boldog. És ezentúl Ő se higgyen annak a mondásnak, hogy a „türelem rózsát terem”.
Csak egy valami terem rózsát, az pedig nem más, mint Te magad. Élj eszerint, és meglátod egyszer majd minden sokkal könnyebb lesz, és ha visszanézel majd a múltadba te is rá fogsz jönni, hogy a türelem csak egy jó kifogás volt arra, hogy ne kelljen semmit se csinálnod a boldogságod érdekében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése