Hidd el, hogy az élet szép!

Úgy érzed minden ellened van? Úgy érzed minden, amit teszel rossz? Úgy érzed, hogy minden szépen lassan kicsúszik a kezeid közül? Segítek a válaszban, jól érzed. De nem baj, egyszer ilyennek is kell lennie az életben. Elhiszem, hogy alig bírod ki, hogy minden nap egy kínszenvedés és legszívesebben feladnád. Tudom milyen nehéz, tudom milyen így élni. De egyet nem szabad elfelejtened, minden, amit teszel, csak magad miatt szabad tenned. Lejárt már az az idő, amikor mások a fontosak, és segítsünk mindenkinek, mert az milyen jó. Nem, először tedd rendbe a saját életed, utána talán jöhetnek a mások. De addig nem, addig nem, amíg egy olyan dolgot is találsz az életedben, ami nem tetszik Neked.

Tudom, hogy már írtam arról, hogy a legfontosabb a boldogság, és hogy minden körülmények között próbálj boldog lenni. Tényleg próbálj mindig az lenni, másképp nem lehet már túlélni ezt a világot. Legjobb barátok, pasik, csajok, család, buli, suli, ez mind csak körítése az életednek, olyan dolgok, amik segítenek abban, hogy boldog lehess, vagy épp lehúznak oda, ahol azt mondod, hogy ennél már nincs lejjebb. Mindig van lejjebb, sajnos. Viszont ha mindent pozitívan próbálsz felfogni, elkerülheted azt, hogy életed lépcsőjén egyre mélyebbre kerülj.

Beszélgess magaddal, mondd el magadnak, hogy mik a problémáid, mi bánt. Mindezek mellett mondd el azt is magadnak, hogy mi az, amitől boldog vagy, ami jobb emberré tesz, vagy mi az, ami csak egy kicsi mosolyt is csal az arcodra. Meglátod nincs jobb barát magadnál. Senki nem ismer jobban téged, mint te saját magadat. Mondhatnak mások akármit, ők nem tudják, mi van benned, mi az, amit tényleg érzel, amit tényleg kimondanál, de nem mersz. Ha nem tudod elmondani magadnak, írd le. Írd ki magadból azt, amit érzel. Nem pont arra gondolok, hogy minden érzésedet, minden mozdulatodat leírd, nem. Írhatsz verset, írhatsz mesét, írhatsz bármit, meglátod, ha az elején nem is, de a végén észre fogod venni, hogy valamilyen szinten a saját életedet írod le. Idők múlva, amikor visszaolvasod ezeket, elgondolkodsz majd, hogy én tényleg így éreztem magam? Igen, tényleg így érezted magad, nem véletlen írtad ki magadból azt, amit. Tudod, legjobb barátod te vagy magadnak, senki más.

Hidd el, hogy az élet szép. Hidd el, hogy az életet nem túlélni kell, hanem megélni. Megélni minden egyes pillanatot, minden jó és rossz pillanatot. Kihasználni azokat az alkalmakat, amik lehet soha nem fognak visszatérni. Tudom, ez is közhely, tudom, mindenki ezt mondja. Mindenki ezt mondja, de nem érzik mekkora súlya van annak, amit mondanak. Mondják, mert jól hangzik, és mondják, mert ettől okosabbnak tűnnek. Csak néha a dolgok mögé is kéne nézni. Egyszerű mondani mindent, de kérdem én, miért higgyek el egy olyan valamit egy embernek, amiben még ő sem teljesen biztos? Akkor honnan tudja, hogy nekem attól jobb lesz? Ha megmutatja, hogy igenis neki megváltozott az élete, mert ez és eszerint a felfogás szerint él, akkor elhiszem neki, mert bebizonyította, hogy igen, meglehet csinálni. Ezért mondom én, hogy használj ki minden pillanatot, bizonyítani talán még nem tudtam annyira, de én már rájöttem, hogy élni boldogan csak így lehet.

Tudni kell a rossz pillanatokat is megélni. Nem feltétlen mondom, hogy ilyenkor is állj a tükör elé és mondd azt magadnak, hogy boldog vagyok. Viszont ha nem is mondod, de legbelül ilyenkor is tudnod kell, hogy te igenis boldog vagy és meg fogsz minden gonddal bajjal küzdeni. Mert erős vagy, mert kitartasz, mert nem adod fel, és mert küzdesz. Küzdesz az álmaidért, a céljaidért, és mindazért, amit el akarsz érni az életben. Lehet, most csak úgy érzed, hogy éled világod és nem csinálsz semmit, de ez nem így van. Most csak nem veszed észre, hogy mennyi mindent csinálsz. Ez nem is baj, nem is kell, hogy az egész életed a harcról szóljon. Az elméd, az agyad és a szíved amúgy is mindig harcol, csak te ezt nem tudod. De tudat alatt minden egyes percben komoly harcokat vívsz meg magaddal, barátaiddal, szülőkkel, akárkivel. Az idő múlásával ez már nem tudat alatt lesz, ez majd azzá fogja kinőni magát, hogy majd kimersz mindent mondani. Kimered majd mondani, hogy mik az álmaid és hogy miért élsz, és ha majd eljutsz ide, akkor kezdődik majd az igazi csata. Csata önmagaddal, csata azokkal, akiket szeretsz, csata a főnökökkel, csata mindenkivel. És az összes csatában erősnek kell lenned, boldognak kell lenned, mert csak így győzhetsz, sehogy máshogy. 

Meglátod, amikor eléred életed csúcsát, és visszatekintesz az elmúlt időkre, büszke leszel magadra. Büszke leszel magadra, mert nem adtad fel, mert sikerült lerombolnod a falakat, sikerült a kitűzött célt megkaparintani. És akkor, ott, azt fogod mondani, hogy megérte, megérte mindezt végig csinálni, és megérte harcolni.