A család a legfontosabb

A család a legfontosabb. Igen, tényleg az a legfontosabb, de nem mindenáron. Igenis vannak olyan helyzetek, és vannak olyan pillanatok, amikor van fontosabb is, mint a család. Viszont az csak pillanatnyi érzés, belül, legbelül érezned kell és érzed is, hogy életed végéig a család a legfontosabb.

A szülők, a gyerekek, a testvérek, a nagyszülők, a rokonok. Ők azok, akik mindig ott állnak te mögötted, és mindig számíthatsz rájuk. Ők a családod. Ők azok, akiket nem te választottál, mégis őket a szereted a legjobban. Mert van bennetek valami közös, és ez az, amiért olyan különleges a család.  Viszont, ha felborul ez a családi kép, ha már csak egy olyan ember van, akire egyetlen egyszer is azt tudtad, mondani, hogy Őt nem tekintem a családomnak, na akkor baj van. Akkor nagy baj van. Azért van baj, mert akkor nem csak egy embert tudsz elveszíteni, de egy darabot is magadból. És ezzel mindenkinek tisztában kéne lennie. A család arra van, hogy szeresd, és hogy szeressenek. Nem arra, hogy veszekedjetek, hogy elmondjátok egymást minden szemét alaknak. De ezt sokan nem tudják, sokan úgy vannak vele, hogy „jó, oké ők a családom, na és?!” na és?? Ők azok, akik mindenben segítenek, ők azok, akik akkor is ott vannak, amikor mások nem, akik tudják, hogy szomorú vagy, még ha te mosolyogsz is épp. Téves gondolat az, hogy a legjobb barátok ismernek Téged a legjobban. Ez nem így van. Én bizton merem állítani, hogy egy anya, egy apa vagy akár egy testvér is sokkal jobban ismer Téged holmi legjobb barátoknál. Persze, barátok is kellenek, mert nem biztos, hogy a legújabb divatot, a leghelyesebb fiút az iskolában, vagy az esti randidat a bátyáddal fogod megbeszélni. De ki tudja, még ez is előfordulhat.

Ha minden ember csak egy percre átélhetné azt, hogy milyen, amikor elválnak a szülők, hogy milyen, ha meghal egy hozzátartozó, milyen, amikor akkora veszekedések vannak, hogy esetleg verekedésig fajulnak a dolgok, ha csak egyetlen perce érezné ezt mindenki, akkor azt hiszem, mindenkiben átfogalmazódna az a szó, hogy család. De addig, amíg ezt nem tudják, nem érzik, fogalmuk sincs arról, hogy mit érez az, aki esetleg mind átment ezeken.

Előfordulhat az is, hogy aki átélte ezeket, el se mondja senkinek, mert miért, hisz ez vele történt meg, ez az ő gondja, majd ő megoldja. Viszont itt jön képbe a legjobb barát. Itt kell azt mondani, hogy most szépen velem jössz, leülsz és elmondod, hogy mi a baj, ha tetszik, ha nem. Viszont ezt kevés barát veszi észre, kevés barát fog annyira belelátni az életedbe, hogy ezeket mind észrevegye. Ha viszont egyszer, egyetlen egyszer valaki ezt észreveszi, akkor kincset találtál. Tudom, hogy előbb azt mondtam, hogy egy családtagnál egy barát nem ismerhet jobban, és ezt még tartom is. Viszont egy barátnál, egy igaz barátnál jobban senki nem tud meghallgatni.

Én a legszerencsésebb embernek nem azt tartom, aki tele van pénzzel, akinek meg van mindene, aki megkap mindent, amit kér. Nem, az ilyen ember kifelé lehet, hogy nagyon boldog, azt már kicsit kétségbe vonom, hogy belül is az lenne. Az igazán szerencsés ember az, aki mögött ott áll egy szerető család, aki talált magának egy igaz barátot, aki meghallgatja, aki segít neki, és aki észreveszi, ha baj van. Nekem ezek számítanak az életben: a család, és a barátok, még ha ez elcsépelt szöveg is. De ha belegondolsz, egy icipicit is átgondolod, rájössz, hogy tényleg ők azok, akikre mindig számíthatsz. De a legbiztosabb ember az életedben, akire bármikor, bármilyen helyzetben, bárhol számíthatsz, az még mindig Te magad vagy, ezt soha ne felejtsd el!