Létezik barátság fiú és lány között?

Sok helyen olvashatunk arról, hogy létezik-e fiú és lány között barátság. Vannak, akik szerint ez teljesen kizárt, mert az egyik fél mindig is többet fog érezni a másik iránt. Viszont vannak olyanok, akik ezeket megcáfolva állítják és jelentik ki, hogy barátság márpedig igenis létezik fiú és lány között. Én viszont azt mondom, hogy ezt döntse el mindenki saját maga. Döntsd el te magad, hogy számodra létezik e barátság közted és egy, a másik nemből való személy között. Hisz egy idegen mégis hogy tudná megmondani, hogy az, ami köztetek van, csak barátság, vagy épp már lehet több is? Bőven elég, ha már ti tisztában vagytok azzal, hogy minek is nevezitek azt, ami köztetek van.

Szerintem nem kizárt egyáltalán az, hogy egy fiú és egy lány között igenis egy szoros barátság alakuljon ki. Vannak olyan dolgok az életedben, amit nem tudsz megbeszélni a saját nemedből való barátoddal. Vannak olyan dolgok, amiket igenis egyszerűbb és könnyebb kimondani a másik nemnek. Ne félj ezektől a barátságoktól, ne az legyen benned, hogy sokak szerint nem létezik ilyen. Ha te hiszel benne, és a barátod is hisz benne, akkor igenis létezhet ez köztetek függetlenül attól, hogy mások mit mondanak, vagy épp gondolnak. A másik nemhez tartozó ember is ember, így ugyanolyan jogunk van velük is barátkozni, mint bárki mással, nem igaz?

Butaság az az általánosítás, hogy egy fiú-lány barátságban valaki úgyis többet fog érezni. Nem mondom azt, hogy soha egyik fél sem gondolkozik el azon, hogy mi lenne, ha ez a barátság kicsit több lenne. Nem mondom azt, hogy egyik fél sem fantáziál arról, hogy milyen lehetne a másikkal. Nem mondom ezeket, mert biztos vagyok abban, hogy az összes barátságban, mind a kettő fél gondolt már ilyenekre. Hisz miért ne gondolna? Mindannyian emberekből vagyunk, mindannyiunkban benne van a fajfenntartó ösztön, így természetes az, hogy ha néha napján elgondolkozunk ezeken a dolgokon. Viszont ez még koránt sem jelenti azt, hogy akkor már szerelmesek is lennénk. A szerelem nem erről szól, a szerelemnél érzelmek vannak, nem pedig kósza gondolatok és netalántán piszkos fantáziák. Így máris megcáfoltuk azt, hogy az egyik fél mindig többet fog érezni. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy egy barátságban sincs olyan, hogy az egyik fél többet érez. Biztos létezik ilyen, viszont akkor már nem beszélhetünk barátságról. Hisz teljesen másképp viszonyulsz egy olyan emberhez, akit a barátodnak tartasz, és teljesen másképp viszonyulsz egy olyanhoz, akihez már valami gyenge érzelmi szálak is fűzek. És ha már ott vannak azok a gyenge érzelmi szálak, akkor a barátság már nem teljesen barátság.

Igenis legyetek büszkék, hogyha sikerült létrehozni magatok között egy igaz és szoros barátságot. Ne érdekeljen, hogy esetleg a többi azt gondolja, hogy ez nem barátság, hogy nem fog sokáig tartani, vagy hogy valamelyikőtök úgyis többet fog érezni. Ne foglalkozzatok ezekkel, senki nem tudhatja, hogy mi van bennetek, és hogy mi van köztetek. Ezt csak ti tudjátok, és csak ti érzitek. Merjétek felvállalni, hogy ti igenis barátok vagytok, hogy ti ugyanúgy el tudtok egymásnak sok mindent mondani annak ellenére, hogy nem két fiú, nem két lány, hanem egy fiú és egy lány között lévő barátságról beszélünk.

Egy igaz barátság, valójában

A barátság nem játék. A barátság nem arról szól, hogy az egyik fél kiteszi a lelkét, míg a másik röhög a markában, hogy talált egy olyan hülyét, akit kihasználhat. Nem, a barátság közel sem erről szól. A barátságban elfogadjátok, tisztelitek, megértitek és szeretitek egymást. A barátságban mind a ketten egyenrangúak vagytok. Nincs olyan, hogy én vagyok a jobb, a szebb, az okosabb, a bátrabb… Pontosan azért vagytok barátok, mert ezek nem számítanak nektek. Az egyetlen feladatotok egymással szemben, hogy segítsétek a másikat, bármiről legyen szó. Mivel akkor leszel igazán jó barát, ha már a tudat, hogy segítettél, boldoggá tesz.

Igaz barátot nagyon nehéz találni, de még nehezebb megtartani. Jól hangzanak, amikor valakire azt mondod, hogy ő a legjobb a barátom, viszont belegondoltál már abba, hogy ez mit is jelent? Manapság már ezt is csak úgy dobáljuk egymásnak, gondolkodás nélkül. Közben meg lehet, hogy az, akinek épp ezt mondtad, még a kedvenc színedet se tudná elmondani. Akkor tényleg egy igaz barátról beszélünk? Tényleg az számít igaz barátnak, aki elmegy veled inni péntek este, netán még bulizni is, majd se szó, se beszéd nélkül ott is hagy, és hazamegy? Egy barátságnak nem erről kéne szólnia, egy barátságnak nem arról kéne szólni, hogy együtt iszunk, bulizunk, és közben nem tudunk a másikról egy fikarcnyit sem. Hol vannak a régi barátok? Akik tényleg bármikor felhívhatták egymást és nem csak egy sms-sel intézték el a mondanivalójukat. Akik minden pénteken vagy épp szombaton egymásnál aludtak és átbeszélték az egész éjszakát. Akiket büszkén mutattunk be a szüleinknek, nehogy isten az egész rokonságnak. Akik nem facebookon, msnen, smsben vagy e-mailben írják le az életüket a másiknak, hanem igenis veszik a fáradtságot és találkoznak. Ők hol vannak?

A barátság is egyféle „adok-kapok”ról szól. Nem teheted meg azt, hogy te csak állsz és nyújtod a markod a másik felé, de amikor neked kéne valamit adnod, akkor inkább meghátrálsz és elfutsz. A barátság nem erről szól. A barátságban tudni kell adni, és tudni kell kapni is. Igen, mind a kettőt tudni kell, mert míg egyesek úgy gondolják, hogy hisz kapni mindenki tud, addig más már rég rájött arra, hogy kapni egyáltalán nem olyan egyszerű, mint gondoljuk. Mert kapni nem csak jó dolgokat lehet. Kaphatsz te megértést, szeretetet, figyelmet, tiszteletet, de mindezek mellett sok olyan dolgot is kaphatsz, amit nem egyszerű elfogadni, viszont igazán hasznos lehet a számodra. Ilyen az, amikor az igaz barátod a szemedbe mondja, hogy épp mi az, amit rosszul csinálsz, vagy mi az, amin változtatni kéne. A baj csak az, hogy sok barátságban úgy gondolja a segítséget kapó fél, hogy ez az egész ellene van, pedig épp az ellenkezője történik vele. Soha nem szentírás az, amit a barátod mond neked, soha nem kell mindig, minden egyes esetben azt tenned, amit a barátod mond. Erről szó sincs. Mindig van lehetőséged azt mondani, hogy nem. Viszont abba mindig gondolj jól bele, hogy a barátod ezeket azért mondja, mert a legjobbakat szeretné, és mert szeret, és véletlen sem azért, hogy megbántson, vagy elszomorítson. Tanuld meg elfogadni a segítséget, tanuld meg megkapni a segítséget.

Érdeklődj a másik iránt, de ne csak úgy sablonosan, hanem tényleg. Ha nem érdekel, hogy mi van vele, vagy mi történt vele, akkor ne kérdezd meg. Ne kérdezd meg, mert sokkal rosszabb a fancsali és „ez mégis kit érdekel” arcod nézni, mint beletörődni abba, hogy akkor épp rohadtul nem érdekel téged, hogy mi van velem. Ne váljon soha természetessé az, hogy az igaz barátod mindig ott áll melletted. A barátságok minden egyes pillanatban borotvaélen táncolnak, és csak te tehetsz arról, hogyha a barátod véletlen megcsúszik, és igen erősen megvágja magát. Ne haljon ki belőled az az érdeklődés, ami az elején benned volt. Attól, mert tudjátok mind a ketten, hogy bármiről legyen szó, ott vagytok egymásnak, nem jelenti azt, hogy akkor már soha nem kell megkérdezni a másiktól, hogy épp hogy érzi magát. Néha egy „hogy érzed magad?” kérdés sokkal többet ér bármilyen csokinál vagy virágnál.

Még egy fontos: merj megnyílni a barátod előtt. Merd elmondani neki, hogy mi az, ami benned van, mi az, amit érzel, és mi az, ami éppenséggel a lelkedet nyomja. Ha igaz barátnak mondod el ezeket, ő le fog veled ülni, és néma csendben végig hallgat. Végig hallgat, mert tudja, hogy ez neked mennyit jelent. Végig hallgat, mert tisztában vele, hogy előfordulhat az is, hogy neki lesz szüksége majd egy olyan emberre, aki néma csöndben végig hallgatja, és tudja, hogy az nem más, mint te leszel neki. Ne félj a barátodtól, ne félj attól, hogy mit fog mondani, hogy hogyan fogja lereagálni. Mondj ki magadból mindent, és a barátod segíteni fog. Vagy ha épp segíteni nem is fog tudni, de végig hallgatni teljesen biztos, hogy végig fog. És sok esetben már ez hatalmas segítség tud lenni.

Becsüld meg és értékeld a barátságot és a barátokat. Igaz barátokat nem találsz minden utca végén, igaz barátot nem tudsz venni, igaz barát nem hullik csak úgy az öledbe. Viszont ha megpróbálsz a lelkeddel keresni, biztos vagyok benne, hogy előbb-útóbb igaz barátra lelsz. Olyan barátra, aki végig hallgat néma csendben, akit felhívhatsz éjjel kettőkor is, és aki ott fog állni akkor is a hátad mögött, amikor te legszívesebben csak egyedül lennél, hisz tudja, hogy egyszer megfordulsz, és segítségért kiáltasz. De ő ott lesz, és segít neked, mert erre valók az igaz barátok.

Szemét vagy érték?

Sokszor van olyan, amikor túl értékeljük azokat a dolgokat, amik valójában értéktelenek. Gondoljunk például csak egy csokira, amit a legjobb barátodtól kaptál. Évekig képes vagy megőrizni a papírját, mert akkora értéket tulajdonítottál neki, hogy nincs szíved kidobni. Pedig csak egy csoki papírról beszélünk. Ezen kívül rengeteg olyan dolog létezik, ami neked felbecsülhetetlen értékkel bír, más viszont a sarkon lévő kukába már kidobná. Te viszont ennek ellenére, elteszed valahol a szobádban, egy fiókban. Lehet, hogy egy éven keresztül nem is találkozol vele, viszont amikor eljön a tavaszi nagytakarítás, újra ott van a kezedben, és újra felelevenednek benned az emlékek. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha csak egyetlen egy csoki papírról beszélnénk. Viszont ha egyszer elkezded, onnan nincs megállás. Jön a többi csoki papír, a képeslapok, a mozijegyek, a buszjegyek, az órai levelezések, és még sorolhatnék vagy 100 olyan dolgot, aminek valójában értéke nincs, viszont a te lelkedben annál inkább rendelkezik értékkel, ráadásul nem is kicsivel.

Emlék kosarak, emlék dobozok, csupa olyan tárgy, ami tele van számodra fontos dolgokkal. Ismerős ugye? Nincs olyan ember, akinek legalább egy ilyen kis doboza ne lenne, amiben a régi idők emlékét őrzi. Mert milyen jó lesz ezt az unokáknak mutogatni, vagy milyen jó lesz majd 10 év múlva elővenni és egy jót nevetni rajta. De addig mi van? Addig ott porosodik minden a szekrény aljában, a dobozban. Ott vár arra, hogy majd esetleg 10 év múlva kinyitod újra. Te pedig mindeközben éled életed, és tömöd meg az új dobozokat ugyancsak emlékekkel, amik persze ugyanúgy a szekrényed aljában kötnek ki, arra várva, hogy az unokák majd megnézzék őket. Kérdezem akkor, ennek mi értelme? Mi értelme teletömni azokat a dobozokat, ha utána úgyis csak a szekrénybe teszed őket? Amik igazán fontos dolgok, azokat, ha akarnád se tudnád elfelejteni. Akkor meg mi értelme van megőrizni őket? Elhiszem, hogy emlék, hogy nagyon sok olyan dolog van, amihez valami nagyon jó emléked fűződik, de hidd el nekem, minél több ilyen „kacatot” teszel el, annál inkább értékét veszti a többi. Hisz te sem tudsz százmillió emléket tartani a fejedben, így előfordulhat, hogy 5 év múlva arra sem fogsz emlékezni, hogy épp kivel nézted meg a Harry Potter legújabb részét, pedig biztos fontos ember volt, hisz ott van a kezedben a mozijegy.

Nehéz megtenni, de dobj ki minden ilyen dolgot. Minden csoki papírt, minden mozijegyet, minden buszjegyet, mindent, amit már egy kicsivel is túlértékeltél a valódi értékénél. Nincs szükséged az ilyen dolgokra, nincs szükséged arra, hogy a szekrényed aljában gyűjtsd a porosodni váró emlékdobozokat. Nehéz lesz, tudom. De amint megtetted, hatalmas megkönnyebbülést fogsz érezni. Megkönnyebbülsz, mert végre nem leszel tele csupa olyan dologgal, ami ha csak egy kicsit is belegondolsz rájössz, hogy mind-mind szemét volt, hogy minden, amíg addig gyűjtöttél, nem volt más, mint közönséges szemét. És mint tudjuk a szemét kukába való, nem a szekrény aljába vagy tetejére.

Ha valamire igazán emlékezni akarsz, fogj egy papírt és tollat, és kezdj el írni. Manapság nem divat naplót írni, amit én elég nagy hibának tartok. A napló pontosan arra jó, hogy egy mozit, egy vacsorát, vagy csak épp azt megtartsa örök emléknek, hogy a buszon rád mosolygott egy helyes srác, vagy épp egy kedves lány. Nem jobb ezeket felolvasni az unokáknak, a nehogy isten már-már penészesedni kezdő csoki papírok mutogatása helyett?! Egy napló nagyon sok mindenre jó. Ő az, aki a legjobban megtud téged hallgatni, és aki mindig ott van veled, bármi történjen. Csak kezdd el írni, és meglátod.

Szedd össze az összes túlértékeld dolgodat. Nézd meg őket utoljára, és dobd ki. Legyél erős, és vedd észre azt, hogyha egy valójában értéktelen dolgot túlértékelünk, az nem más, mint a múlthoz való ragaszkodás. Márpedig boldogan élni csak úgy lehet, ha minden egyes percben a pillanatnak élsz, nem pedig a múltnak.