Mert nem mindegy kinek hiszed magad, és nem mindegy kinek gondolod magad. Elhitetheted magaddal, hogy te vagy Brad Pitt, de segítek ismét: az nem te vagy, és nem is leszel soha ő. Hasonlíthatsz rá, de nem leszel ő. Hisz miért is lennél, ha téged ugyanúgy megáldott az élet egy saját személyiséggel, egy saját stílussal és egy saját élettel. Akkor miért akarunk mi mégis másokra hasonlítani? Miért akarjuk a divatot követni, miért akarunk olyanok lenni, mint a sztárok? Miért nem vagyunk olyanok, amilyenek eredetileg is vagyunk?
Ez itt a baj a mai világban, elfelejtjük, hogy kik is vagyunk igazából. Nem hiszünk magunkban, nem követjük a saját álmainkat, nem a saját utunkon megyünk, mert mindig hasonlítani akarunk valakire. Nem, ha hasonlítani akarsz valakire, az azt jelenti, hogy nem tudod elfogadni magad, és nem tudod szeretni önmagad, és a legnagyobb baj, hogy nem is akarod ezeket. Mert egyszerűbb leutánozni valakinek az öltözködését, a járását, a beszédét, ahelyett, hogy a saját stílusodat követnéd és az lennél, aki te vagy. És nem az, akinek a társadalom látni akar téged.
Persze itt jön az, hogy ha követem a stílusom, vagy az álmaimat, akkor mindenki kiröhög, nem vesz komolyan és kiközösítenek. Kérdezem én, azoknak, akik ezt csinálják veled, milyen saját életcéljuk lehet? Milyen saját stílussal rendelkezhetnek? Semmilyennel, mert ők azok, akik mindenáron hasonlítani akarnak valakire. Ők azok, akik azért néznek téged ki, mert neked sikerült az, ami nekik nem. Megtaláltad önmagad és mertél önmagad lenni, kiállni önmagadért és nem holmi felkapott celebre hasonlítani. De ez a legfontosabb, hogy te meg merted lépni ezt, szembe mertél menni a divattal, az elvárásokkal, mindennel. Ha ez neked tényleg sikerült, akkor büszke lehetsz magadra. Mert ha megtalálod a saját stílusod, azzal megtalálod saját magad, a lelked, az elméd, a mindened.
Merj önmagad lenni! Máshogy nem fog menni, ne akarj mindig az elvárásoknak megfelelni, ne akard mindig a divatot követni, mert az nem te vagy. Te az vagy, akinek a szíved mélyén látod magad, egy értékes ember, tele érzelmekkel és érzésekkel. Ezeket mutasd kifelé, és ne azt, hogy mennyi márkás cuccod van. Ismét egy közhely, de nem a ruha teszi az embert. Persze először másképp viszonyulsz egy turkálóban vett rongyos pólójú emberhez, mint egy Gucci öltönyöshöz, de csak annyit mondok, kezdj el velük beszélgetni. Kérdezd meg tőlük, hogy mit gondolnak az életről, és hogy mit gondolnak arról a kérdésről, hogy kinek mi a stílusa?! Csak figyelmesen hallgasd végig mind a kettő válaszát, és szerintem rá fogsz jönni te is, hogy mi az, amit én most próbálok magyarázni.
Keresd meg saját magad, és találj rá arra, hogy ki is vagy igazából. Mindig a másikat próbáljuk megismerni és megtudni róla mindent, ahelyett, hogy ezt először magunkkal tennénk meg. Hogy akarunk mi bárkit is megismerni, amikor még a saját életünkkel sem vagyunk tisztában? Gondolkozz el ezen, és rájössz, hogy igazam van.
Mert mostanában az a divat, hogy olyan legyek, mint más, mint a sztárok, mint a celebek. Köszönöm én ebből nem kérek, én inkább leszek olyan, amilyen én szeretnék lenni, ha tetszik ez a hatalmas társadalomnak, ha nem. Én ilyen vagyok, és senki és semmi kedvéért nem fogok megváltozni, mert miért is kéne ezt tennem? Miért is kéne bárkinek ezt tennie? A saját életünk, a saját érzéseink, a saját döntéseink, akkor had csináljak már azt, amit én akarok és nem azt, amit más mond. Nem de?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése