Ki mered mutatni az
érzéseidet, vagy inkább elvonulsz a sarokba és sírsz egymagadban? Ismerős ugye?
Biztos volt már veled is olyan, hogy legszívesebben sírtál volna, de ezt a
helyzet nem engedte meg, így inkább mosolyogtál, mint valami idióta, akinek
nincsen semmi gondja. Ne félj kimutatni az érzéseidet, ne érdekeljen az, hogy
abban a pillanatban mit gondolnak az embernek. Ha Te legszívesebben sírnál,
akkor sírj, ha legszívesebben nevetnél, nevess. Ne foglalkozz azzal, hogy más
hogyan reagálja le, ezek a Te érzéseid, és senki kedvéért nem szabad elfojtanod
magadban! Egyet tanulj meg, nem attól leszel erős, ha nem mutatod ki az
érzéseidet, hanem attól, ha igenis van bátorságod ahhoz, hogy kifejezd azt,
amit érzel!
Minél tovább
tartasz magadban mindent, és minél tovább gyűjtögeted magadban az érzéseket,
annál zárkózottabb és magadba forduló ember leszel. Sok mindent megoldhatsz Te
magad is, és sok mindent meg tudsz „beszélni” magaddal. Viszont igenis vannak
olyan helyzetek, amikor kell egy barát, testvér, anya, apa, valaki, akinek
minden gond nélkül elmondhatsz mindent, és akiben minden körülmények között
megbízol. Ne legyen benned az, hogy ez őt biztos nem érdekli, és már a falra
mászik attól, ha valami bajomat elmondom neki. Nem, ha igazán szeret, és igazi
barátod, soha nem fog ilyet gondolni, vagy mondani. DE, ettől függetlenül,
Neked is tudnod kell, hogy hol a határ. Nem várhatod el senkitől, hogy megoldja
az összes problémát, és a legfontosabb, hogy nem haragudhatsz csak azért meg
rá, mert épp csak meghallgatott, de nem mondott rá semmit. Vedd észre, hogy kik
azok, akiknek tényleg elmondhatsz bármit, és kik azok, akik csak érdekből
vannak veled.
Merj mosolyogni a
buszon, nevetni az utcán, vagy sírni a munkahelyeden. Merd megmutatni azt, hogy
igen, Te nem félsz, és Te ki mered mutatni azt, hogy mi van benned. Tudom, hogy
most azt gondolod, hogyha el kezdesz mosolyogni a buszon, akkor mindenki
hülyének fog nézni. Egy: kit érdekel?, kettő: ez Te vagy, ez a Te érzésed, és
ezt nem veheti el tőled senki, akármit gondol, mond, mutat. Igenis legyél
merész, és ha azt látod a buszról, hogy egy irtó aranyos idős pár éppen
megölelik egymást, és a szemükben látszik az 50 éve tartó szerelem, akkor
mosolyogj egyet. Mosolyogj, mert látod, hogy milyen boldogok, mosolyogj, mert
ettől neked is csak jobb lesz, és mosolyogj, mert lehet, hogy más épp a te
mosolyodtól fog boldog lenni. A sírással sincs másképp. Nem azt mondom, hogy
állj meg az utca közepén és kezdj el bömbölni. Viszont azt mondom, hogyha kapsz
egy olyan hívást, vagy épp valaki olyat mondott Neked, amitől sírhatnékod van,
akkor állj a sarkadra és sírj! Ne nyomd el magadban, és ne gyűjtögesd magadban
ezeket a pillanatokat. Hidd el sokkal rosszabb az, amikor hazamész, elmész
aludni, és tocsogósra sírod a párnád. Ezzel tönkreteszed saját magad, és a
saját lelked is. Nem hiszem, hogy Te bármivel is rosszat akarnál magadnak,
akkor meg mi értelme van ezt csinálni?
Érzések mindenkiben
vannak, nem létezik olyan, hogy valakinek nincsenek érzései. Mindig is érzünk
valamit, akkor is, ha épp csak tv-t nézünk, vagy eszünk, vagy beszélgetünk,
mindig. Akkor meg miért nem merjük ezt megmutatni a világnak? Miért fojtunk el
minden érzelmet magunkban? Butaság ezt csinálni, még pedig azért, mert ezzel
nem a világnak ártasz, hanem magadnak. Megölöd a lelked, a szíved, a tested, az
elméd. Úgyhogy én azt mondom, hogy legyél bátor, és merj nevetni, sírni,
kiabálni, mosolyogni, örülni, szomorúnak lenni, ordibálni, és minden olyan
érzést merj kimutatni, ami benned van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése