Akard megismerni a világot!

Sétálj az utcán, vagy bárhol. De próbálj meg egyszer úgy sétálni, hogy figyelsz másokra. Halld meg, ahogy az emberek beszélgetnek egymással, halld meg, ahogy a madarak csicseregnek, halld meg a világot. Rengeteg mindent tudunk tanulni azáltal, hogy csak oda figyelünk másokra és nem mindig a saját kis buránk alatt lélegzünk. Merj kinyílni, merd megismerni a világot, és merd megismerni a többi embert, akik ott élnek melletted.

Olyanok vagyunk, mint a pillangók. Először mindenki kis gumóként kezdi. Igyekszik megismerni sajátmagát, az érzéseit, az érzelmeit és nem nagyon foglalkozik a külvilággal. Majd szépen lassan átváltozunk bábokká, akik már szeretnék megismerni a külvilágot, de valami mégis mindig visszatartja őket. Az a baj, hogy sokan itt ragadnak, sokan megállnak a bábállapotnál, és nem mernek kifejlődni gyönyörű szép pillangóvá. Pedig ha megmered ezt tenni, kimersz törni a hosszas báblétből, meglátnád, hogy milyen szép is a világ. A lepke se véletlen repked össze-vissza. Én bizton állítom, hogy a világot próbálja minden szögből megismerni, és ő teszi jól. Próbáld te is ezt tenni, próbáld meglátni a világ összes kis szegletét.

Ne csak azért tedd ezt, mert most én mondom neked, azért tedd, mert te akarod. Akard megismerni a világot, az univerzumot. Itt élsz, és nem tudsz semmit arról, ami körülötted van. Nincsenek már olyanok, hogy leülök a ház elé a szomszéddal és beszélgetek vele, megkérdezem, hogy van, és csak beszélgetünk. Elmúltak már ezek az idők, és ez elég nagy baj. Mostanság a szomszéddal való beszélgetés kimerül a „Jó napot!” kifejezésben. Sok esetben – gondolok itt, azokra, akik panelban laknak – jó formán azt se tudják, hogy hívják a szomszéd lakásban élő embert. Nem azt mondom, hogy most fuss és kopogj be a legközelebbi lakásba vagy házba, csak merj nyitni mások felé. Ne azt lássák rajtad, hogy magadba vagy zárkózva és nem engedsz senkit a közeledbe. Sokkal jobb lenne úgy élni, ha mindenhol nyitott, magabiztos és boldog embereket látnánk, nem igaz?

Mai divat lett az is, hogy ha utazunk, akár kocsival, akár busszal, de még, ha gyalog akkor is, hogy zenét hallgatunk, persze fülhallgatóval. Igen, tudom milyen jó érzés csak utazni és nem törődni semmivel, csak a zenére koncentrálni, tudom, mivel én is ezt teszem. Viszont nem lenne sokkal jobb, ha a zene helyett a világ „zaját” hallgatnánk? Azt, hogy elmegy melletted egy busz, hogy egy kisgyerek önfeledten nevet, hogy egy szerelmes pár azt mondja egymásnak, hogy szeretlek, vagy, csak ahogy 2 néni beszélget a piaci eseményekről. Nem sokkal jobb ezeket hallani, mint az agyon hallgatott Coldplay számokat? Persze, sok esetben segít a zene, de nem az összesben.

Nyisd ki a füled, nyisd ki a szíved és nyisd ki a lelked. Fogadd be magadba a világ történéseit, szívd be magadba a világ adta összes pozitív energiát. Legyél nyitott az összes lehetőségre, és legyél nyitott saját magadra. Ne zárd el magad a külvilágtól, az emberektől. 

Hisz mint mondtam, olyanok vagyunk, mint a pillangók, virágról virágra repülünk. Mindegy, hogy milyen virág, mert minket csak az érdekel igazán, hogy a lehető legtöbbet tudjuk berepülni.