Egyszer az életében
mindenki rájön arra, hogy utálni nem szabad egy embert sem. Mondhat, tehet,
követhet el bármit, de te tudni fogod, hogy nem szabad utálnod, maximum nem
szeretheted. Azért nem szabad utálnod, mert az élet még bármit hozhat, bárhogy
alakulhat. Nem tudhatod, hogy mikor, milyen helyzetben kire van szükséged, és
ki az, aki akár az életed mentheti meg. Nagy szavak ezek, viszont ha
belegondolsz, te sem szívesen segítenél egy olyan embernek, akiről tudod, hogy
utál téged. Pedig lehet Te vagy az egyetlen akkor, abban a pillanatban, akire
számíthat. És persze ez fordítva ugyanígy megtörténhet. Te ugyanúgy kerülhetsz
olyan szituációba, hogy csak az az ember segíthetne rajtad, akit te utálsz.
Viszont miért is segítene, ha ő is tudja, hogy érzel iránta? Gondolj kicsit
ebbe bele, és utána lehet, hogy ez lesz az a perc, amikor Te is rájössz, hogy
utálnod másokat nem szabad.
Nagy különbség van
aközött, hogy utálsz valakit, és hogy nem szeretsz valakit. Igen, tudom, hogy
sok olyan ember van, aki megbántott, megalázott, csalódást okozott. Sokszor
ezek az emberek azok, akiket valaha a legjobban a szerettünk. Így még jobban,
és indokoltabban gondolhatod azt, hogy Te most a szíved mélyéről utálod ezt az
illetőt. Bemesélheted, mondogathatod, elhitetheted magaddal, hogy ez így van,
de segítek: akit valaha szerettél, soha nem fogsz tudni utálni. Kifelé
mutathatod azt, hogy te ki nem állhatod, hogy te utálod, viszont legbelül
mindig is tudni fogod, hogy ennek épp az ellenkezője játszódik le benned.
Pontosan ez az, amiért meg kell tanulnod NEM SZERETNI egy embert. Sokkal
nehezebb, sokkal több fájdalommal jár, viszont sokkal többet elérsz vele. Mivel
ha valakit nem szeretsz, nem jelenti azt, hogy utálod. És ki tudja, ha eljön az
a bizonyos pillanat, amikor segítségre van szükséged, sokkal szívesebben fog
Neked segíteni, egy olyan ember, aki tudja, hogy csak nem szereted, viszont nem
is utálod. Ha kicsit a szavak mögé nézel, rájössz, hogy a „nem szeretlek”-ben
ott a szeretlek szó. Nem véletlen. Egy nem szeretlekből még bármikor lehet szeretlek.
Viszont egy utállakból már soha nem lesz szeretlek, még akkor sem ha Te
legbelül pedig pontosan ezt érzed.
Nehéz az, amikor
egy olyan emberben kell csalódnod, akit szeretsz. Nehéz az, amikor egy olyan
ember bánt meg, akit szeretsz. Nehéz az, amikor egy olyan ember aláz meg, akit
szeretsz. Ezek mind nehéz dolgok, ezek mind-mind utálatot tudnának kiváltani
belőled. És hát miért ne váltanának ki? Hisz minden okod megvan rá, hogy utáld
azt a személyt, aki ezeket végig csinálta veled. Minden okod meg van arra, hogy
a szíved legmélyéről tudd utálni ezt az embert. De nem teszed. Mert rájöttél,
hogy azzal, hogy utálod, magadnak is rosszat teszel. Sőt, csak magadnak teszel
rosszat. Mert a másikat büszkeséggel fogja eltölteni, hogy elérte célját.
Elérte azt, hogy te felőrlőd magad csak azért, hogy utáld őt, amikor mind a
ketten tudni fogjátok, hogy még mindig szereted. Másrészről viszont, ha sikerül
elérned, hogy azt tudd mondani: nem szeretlek, a másik fél a meglepettségtől
teljesen össze fog omlani. Hidd el nekem, sokkal rosszabb azt hallani, hogy nem
szeretlek, mint azt, hogy utállak.
Nem kell
túlkombinálni a dolgokat, nem kell mindenfélét magadnak bebeszélni, nem kell
mindent elhitetni magaddal. Egyet tanulj meg: akármit is tegyen az illető, ne
akard utálni, hanem akard nem szeretni!
