Egyszer fent, egyszer lent. Ismerős ugye? Hát már hogy ne lenne ismerős, hisz ebből áll az élet. A tiéd, az enyém, mindenkié. Vannak, amikor jobb napjaink vannak, de olykor előfordul, hogy olyan szinten ballábbal kelünk fel, hogy még lélegezni is nehezünkre esik. Igen, vannak ilyenek, de ez normális. Mint ahogy nem lehet valaki egész életében csupa mosoly, úgy nem lehet valaki egész életében csupa búbánat.
Az életed, mint a hullámvasút. Ott is vannak emelkedők és vannak igazán mély zuhanások. Amikor elindulsz, még nem tudod mi vár rád, maximum csak sejted. Az elején csak ülsz, csak azon gondolkozol, hogy vajon jó ötlet volt ez? Teljesen mindegy, hogy jó volt-e vagy sem, innen már nincs kiszállás. Ugyanez az életben is, egyszer elindultál, onnan már semmi kiút nincs. Aztán robogsz tovább a vagonban, és elkezdesz emelkedni. Az adrenalin érzed, hogy egyre jobban megy fel a fejedbe, és a végén már azt se tudod hol vagy. Ilyen az, amikor boldog vagy, nem törődsz semmivel, csak vagy, boldogan. Aztán jön az emelkedő vége, a csúcspont. Itt megáll az idő egy pillanatra, neked még is úgy tűnik, mintha örökkévalóság lenne. Csak vársz, vársz, és nem tudod, hogy ami jönni fog, milyen lesz. Az emelkedő vége a te mindennapjaid, ilyenkor te sem tudod mi jön, csak éled életed és vársz. Aztán jön a végtelen zuhanás, gyomor a torkodban, a szemed kifolyik, de te élvezed, hisz ezért ültél fel a hullámvasútra. Mégis legbelül nem tudod eldönteni, hogy milyen érzések vannak benned. Ilyen az, amikor padlón vagy, amikor a mindennapok után jön egy mély, hosszantartó zuhanás. De ahogy a hullámvasút se áll meg a lejtő végén, úgy a te életed sem. Robogsz tovább és várod a következő emelkedőt. Adrenalin ismét a fejben, és te ismét nem tudod hol vagy. Aztán emelkedő vége, majd ismét egy zuhanás. És ez így megy, míg vége nem lesz a körnek. Viszont egy valami változik. Ahogy egyre többször jön el a zuhanás, a lejtő, te annál jobban élvezed, annál jobban visítasz, és annál jobban érzed azt belül, hogy ez neked jó, te nem tudsz e nélkül élni. Fájdalom, összetörés és bánat nélkül se tudsz élni, ezek is az életed részei. Az elején nehéz velük megbirkózni, de az idő múlásával megtanulod kezelni ezeket a helyzeteket is. Hisz tudod, minden lejtő után ott vár rád a következő emelkedő.
Egyszer fent, egyszer lent. Igenám, de mihez képest fent és lent? Ki mondja meg, hogy én most épp fent vagyok, vagy lent? Soha nem tudsz annyira lent lenni, ahonnan már nincs tovább. Viszont ebből az következik, hogy valamilyen szinten mindig fent vagy. Csak nézőpont kérdése. Az egész élet csak nézőpont kérdése. Olyan, mint a nyári zivatar, hipp-hopp jön egy 10 perces záporeső, és te gondolhatod azt, hogy na, pont ez hiányzott nekem. Viszont nézheted úgy is, hogy a zápor után ott a szivárvány, az eső illata, és az a frissesség, amit az eső hozott magával. Mondom, csak nézőpont kérdése. Rajtad áll, hogy milyennek látod az életed, és hogy miket veszel benne észre. Igen, vannak rossz dolgok is, de nagyszámok törvénye alapján, akármennyi rossz is történik veled, utána mindig jön valami jobb.
Gondolj mindig csak a hullámvasútra. Emelkedő. Csúcspont. Zuhanás. Emelkedő. Csúcspont. Zuhanás. Hisz mi élvezet lenne abban, ha csak egyenesen mennénk hullámok nélkül?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése