Mert el nem tudod
képzelni, milyen az, amikor ki kell mondanod a másiknak, hogy mit érzel. Amikor
el kell neki mondani, hogy mi az, ami benned van, ami benned motoszkál.
Gondolhatod, hogy hu, ez tényleg nehéz lehet, de amikor ott vagy, hogy Neked
kell ezt megtenned, na akkor jössz majd rá igazából, hogy mennyire nehéz is.
Bátorság. Semmi
több. Egyszerűen csak bátorság kell, ahhoz, hogy meg tedd azt a lépést, amire
szükséged van. Ha nem vagy bátor, ha meghátrálsz, ha visszalépsz, semmit nem
fogsz elérni. Nem csak a párkapcsolatokban, de az életben sem. Szedd össze
minden erőd, koncentrálj, és beszélj. Beszélj, mondj, írj ki magadból mindent,
amit érzel. Ha jó, ha rossz, csak mondd, csak írd, csak közöld vele végre, hogy
mi az, amit Te tényleg érzel iránta. Ha nem teszed meg, bánhatod utána az
egészet. Telesírhatod a párnádat este, elmondhatod magad mindennek, de akkor is
benned lesz az, hogy Te vagy a hibás. Mert ott volt a lehetőség a kezedben, de
Te elszalasztottad. Igen, lehet, hogy miután kimondasz magadból mindent, nem a
legjobb reakciót kapod. De megpróbáltad, de bátor voltál, de elmondtad, és ez a
lényeg. Mert akkor nem az lesz legelőször a legfontosabb, hogy Ő mit válaszolt,
vagy hogyan reagált, hanem az lesz a legfontosabb, hogy Te megmerted ezt lépni,
és ezt az érzést senki nem veheti el tőled!
Nehéz, tudom, hogy
nehéz. Sok minden nehéz az életben, de ez különösképpen az. Amíg nem vagy
benne, tényleg nem tudod átérezni, tényleg nem tudsz róla semmit mondani. Mert
nem érzed azt a gyomorgörcsöt, ami ilyenkor benned van. Mert nem érzed azt,
hogy a szíved a torkodban van, és beszélni nem tudsz már. Mert nem érzed azt a
félelmet, ami minden más érzelmedet elnyomja. Igen, mert ilyen az, amikor
tudod, hogy el kell mondanod a másiknak, hogy mit érzel, de valami mégis
visszatart. Ilyen az, amikor egyáltalán nem tudod, hogy mit kellene tenned.
Végig gondolsz minden, eljátszol minden „mi lenne ha?” kérdéssel, végig
pörgeted magadban, hogy mi lesz akkor ha… De nem jutsz semmire, csak ülsz és
nézel ki a fejedből. Teljes káosz a fejben, a szívben, a lélekben. Hatalmas
gubancok, amiket addig nem fogsz tudni kibogozni, amíg meg teszed azt, amit meg
kell tenned: elmondani neki mindent, ami benned azt a gubancot képzi.
Merj szembenézni a
dolgokkal, bármiről legyen szó. Merj erős lenni, merd megmutatni, hogy ki is
vagy te valójában. Mutasd meg, hogy igen, benned is megvan az a „dög”, aki nem
fél semmitől, aki meg mer tenni mindent, aki szembe mer nézni a dolgokkal.
Tudom, és Te is tudod, hogy valahol mélyen benned létezik a Te „dögöd” is, csak
még nem sikerült a felszínre hoznod. Akkor hát mire vársz? Ő se fog rád örökké
várni, úgy ahogy senki más se. Akkor hát szedd már össze magad, kapard fel
magad a padlóról, ha épp ott vagy, tedd helyre az életed, rakd össze az apróra
széttört szívedet, és keresd meg magadban azt a DÖGöt! Meglátod, amint sikerült
olyan mélyre lemenned, ahol találkozhatsz vele, egyből meg fog fordulni
körülötted a világ. Viszont ez még nem elég. Nem elég, hogy csak találkozol
vele, feljebb is kell hoznod! Pontosan azért, hogy amikor legközelebb szükséged
van rá, ne kelljen már napokat várnod arra, míg létrával lemászol érte. Hanem
igenis legyen már olyan helyen, ahonnan már csak egy ajtó választ el tőle. Na
és akkor fog majd tényleg megfordulni körülötted az egész világ.
Egy a lényeg:
bátorság! Hisz lehet, hogy százszor a padlóra kerülsz, kicsúszik a kezed közül
minden, összetörik a szíved, de százegyedére sikerülhet! És ne feledd: menj
addig lefelé, amíg megtalálod azt a dögöt! Majd pedig hozd fel olyan magasra,
amennyire csak elképzelhető!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése