A barátság nem
játék. A barátság nem arról szól, hogy az egyik fél kiteszi a lelkét, míg a
másik röhög a markában, hogy talált egy olyan hülyét, akit kihasználhat. Nem, a
barátság közel sem erről szól. A barátságban elfogadjátok, tisztelitek,
megértitek és szeretitek egymást. A barátságban mind a ketten egyenrangúak
vagytok. Nincs olyan, hogy én vagyok a jobb, a szebb, az okosabb, a bátrabb…
Pontosan azért vagytok barátok, mert ezek nem számítanak nektek. Az egyetlen
feladatotok egymással szemben, hogy segítsétek a másikat, bármiről legyen szó.
Mivel akkor leszel igazán jó barát, ha már a tudat, hogy segítettél, boldoggá
tesz.
Igaz barátot nagyon
nehéz találni, de még nehezebb megtartani. Jól hangzanak, amikor valakire azt
mondod, hogy ő a legjobb a barátom, viszont belegondoltál már abba, hogy ez mit
is jelent? Manapság már ezt is csak úgy dobáljuk egymásnak, gondolkodás nélkül.
Közben meg lehet, hogy az, akinek épp ezt mondtad, még a kedvenc színedet se
tudná elmondani. Akkor tényleg egy igaz barátról beszélünk? Tényleg az számít
igaz barátnak, aki elmegy veled inni péntek este, netán még bulizni is, majd se
szó, se beszéd nélkül ott is hagy, és hazamegy? Egy barátságnak nem erről kéne
szólnia, egy barátságnak nem arról kéne szólni, hogy együtt iszunk, bulizunk,
és közben nem tudunk a másikról egy fikarcnyit sem. Hol vannak a régi barátok?
Akik tényleg bármikor felhívhatták egymást és nem csak egy sms-sel intézték el
a mondanivalójukat. Akik minden pénteken vagy épp szombaton egymásnál aludtak és
átbeszélték az egész éjszakát. Akiket büszkén mutattunk be a szüleinknek,
nehogy isten az egész rokonságnak. Akik nem facebookon, msnen, smsben vagy
e-mailben írják le az életüket a másiknak, hanem igenis veszik a fáradtságot és
találkoznak. Ők hol vannak?
A barátság is
egyféle „adok-kapok”ról szól. Nem teheted meg azt, hogy te csak állsz és
nyújtod a markod a másik felé, de amikor neked kéne valamit adnod, akkor inkább
meghátrálsz és elfutsz. A barátság nem erről szól. A barátságban tudni kell
adni, és tudni kell kapni is. Igen, mind a kettőt tudni kell, mert míg egyesek
úgy gondolják, hogy hisz kapni mindenki tud, addig más már rég rájött arra,
hogy kapni egyáltalán nem olyan egyszerű, mint gondoljuk. Mert kapni nem csak
jó dolgokat lehet. Kaphatsz te megértést, szeretetet, figyelmet, tiszteletet,
de mindezek mellett sok olyan dolgot is kaphatsz, amit nem egyszerű elfogadni,
viszont igazán hasznos lehet a számodra. Ilyen az, amikor az igaz barátod a
szemedbe mondja, hogy épp mi az, amit rosszul csinálsz, vagy mi az, amin
változtatni kéne. A baj csak az, hogy sok barátságban úgy gondolja a segítséget
kapó fél, hogy ez az egész ellene van, pedig épp az ellenkezője történik vele.
Soha nem szentírás az, amit a barátod mond neked, soha nem kell mindig, minden egyes
esetben azt tenned, amit a barátod mond. Erről szó sincs. Mindig van
lehetőséged azt mondani, hogy nem. Viszont abba mindig gondolj jól bele, hogy a
barátod ezeket azért mondja, mert a legjobbakat szeretné, és mert szeret, és
véletlen sem azért, hogy megbántson, vagy elszomorítson. Tanuld meg elfogadni a
segítséget, tanuld meg megkapni a segítséget.
Érdeklődj a másik
iránt, de ne csak úgy sablonosan, hanem tényleg. Ha nem érdekel, hogy mi van
vele, vagy mi történt vele, akkor ne kérdezd meg. Ne kérdezd meg, mert sokkal
rosszabb a fancsali és „ez mégis kit érdekel” arcod nézni, mint beletörődni
abba, hogy akkor épp rohadtul nem érdekel téged, hogy mi van velem. Ne váljon
soha természetessé az, hogy az igaz barátod mindig ott áll melletted. A
barátságok minden egyes pillanatban borotvaélen táncolnak, és csak te tehetsz
arról, hogyha a barátod véletlen megcsúszik, és igen erősen megvágja magát. Ne
haljon ki belőled az az érdeklődés, ami az elején benned volt. Attól, mert
tudjátok mind a ketten, hogy bármiről legyen szó, ott vagytok egymásnak, nem
jelenti azt, hogy akkor már soha nem kell megkérdezni a másiktól, hogy épp hogy
érzi magát. Néha egy „hogy érzed magad?” kérdés sokkal többet ér bármilyen
csokinál vagy virágnál.
Még egy fontos:
merj megnyílni a barátod előtt. Merd elmondani neki, hogy mi az, ami benned
van, mi az, amit érzel, és mi az, ami éppenséggel a lelkedet nyomja. Ha igaz
barátnak mondod el ezeket, ő le fog veled ülni, és néma csendben végig hallgat.
Végig hallgat, mert tudja, hogy ez neked mennyit jelent. Végig hallgat, mert
tisztában vele, hogy előfordulhat az is, hogy neki lesz szüksége majd egy olyan
emberre, aki néma csöndben végig hallgatja, és tudja, hogy az nem más, mint te
leszel neki. Ne félj a barátodtól, ne félj attól, hogy mit fog mondani, hogy
hogyan fogja lereagálni. Mondj ki magadból mindent, és a barátod segíteni fog.
Vagy ha épp segíteni nem is fog tudni, de végig hallgatni teljesen biztos, hogy
végig fog. És sok esetben már ez hatalmas segítség tud lenni.
Becsüld meg és értékeld
a barátságot és a barátokat. Igaz barátokat nem találsz minden utca végén, igaz
barátot nem tudsz venni, igaz barát nem hullik csak úgy az öledbe. Viszont ha
megpróbálsz a lelkeddel keresni, biztos vagyok benne, hogy előbb-útóbb igaz
barátra lelsz. Olyan barátra, aki végig hallgat néma csendben, akit felhívhatsz
éjjel kettőkor is, és aki ott fog állni akkor is a hátad mögött, amikor te
legszívesebben csak egyedül lennél, hisz tudja, hogy egyszer megfordulsz, és
segítségért kiáltasz. De ő ott lesz, és segít neked, mert erre valók az igaz
barátok.
Ez mennyire igaz!!!
VálaszTörlés